Széki tavi hangulatok

Két hét-pár kép

Teljes

a leltár, tegnap szomszédom diófájára visszaérkeztek sárgarigóék is.
Kis szerencsével, testközelből figyelhetem mindennapjaikat.

Gyurgyalagok

Visszajöttek a gyurgyalagok! Tettek két tiszteletkört itt a házak felett és elszálltak a faluszéli homokfalhoz.
Egyelőre 8-10 madarat láttam, de a napokban meglesem őket távcsővel is.

Végre vörösbegy

Most, hogy vége az etetős időszaknak, azt gondoltam új madárfajok csak véletlenül keverednek  elém...(bár napokig etettem egy fenyőrigót, de ahogy jött pár nap múlva csatlakozott társaihoz)
Odúkészítéssel múlattam a csekélyke szabadidőmet mostanában, négyet ki is helyeztem rozsdafarkúnak, cinegének.
Időközben visszaérkeztek a seregélyek is, egyre hangosabb a kert.

Az igazi örömöt azonban egy pár vörösbegy (Erithacus rubecula) okozott, amik már napok óta, föl le röpködnek az udvarban, kertben, nagyon remélem valahol már készül a fészek!

Variációk

Ma ismét tartósan mínuszban állt a hőmérő higanyszála, volt is tülekedés az etető környékén, hihetetlen variációkban szinte folyamatosan érkeztek kedvenceink:

"Csíz a csupasz..."

diófán.
Mert kezdetben csak a diófáról leste az a csízcsapat az etető forgalmát, amely aztán a napokban bemerészkedett az etetőre is. Vidám kis jószágok, s kicsit sem félnek, mint egyéb pintyféle rokonaik. Két méterről csodálhattam őket, és utáltam, hogy nincs a nyakamba akasztva a fényképező.
Ma reggel aztán, inkább távolról, de készítettem pár fotót, nem túl előnyös fényviszonyok mellett.

Így egymás mellett fotózva látszik igazán,mekkora méretbeli különbségek vannak (próbálok ideképzelni egy parlagi sast...).                                  

Az év madara

Yes

Kellemes időben kellemes meglepetés...
A napokban látni véltem tengelicet az etetőn, de nem voltam elég gyors a fotózáshoz. Aztán tegnap reggel, egy csapatnyi stiglic falatozott az etető alatt. sajnos fotó erről sem készült, csak ablakon keresztül egy (na jó, tíz) homályos valami, pirosas fejű, sárgás-feketés paca. Délután aztán egyenként szállingóztak vissza, de igazán jó képet a borongós időben nem sikerült készíteni:

  Már 10 éve lakunk itt, a petőfiuccában, de tengelicnek eddig nem volt még nyoma sem. Különösen kedves madárkák nekem, mert tizenpáréves koromban az első saját magam által meghatározott madárfajom volt, még az azóta sajnálatos módon megsemmisült devecseri Kastályparkban.

Az szintén kellemes érzés, hogy a kedvező (?) időjárás ellenére az etető nem ürül ki:

                                      

Meggyvágó, fenyvescinege

Az elmúlt két hét hozott új fajokat az etetőimre, de ami ennél is fontosabb nagyságrendekkel emelkedett a madárvendégek egyedszáma is ( ma délelőtt 38 zöldikét és 9 fenyőpintyet figyeltem meg egy időben az etetőnél, nem számoltam verébéket, cinkééket…).

                                         

A karácsonyi nagy hideg és „őrült” szél egy meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)párt fújt be az etetőre, akik azóta is rendszeresen megjelennek egy nagyobb verébcsapat társaságában.

                                             

Az udvarra kiszóródott búzára egy balkáni gerlepár jár rendszeresen, és roppant félénken. A karácsonyt követő hét újabb madárfaja a fenyvescinege (Periparus ater).

                                              

A mai nap felfedezése, bár őkelmét még nem sikerült lefotóznom (és amiket nagyon régóta hiányolok az etetőről): a tengelic (Carduelis carduelis).