november 15.
A kékcinege ma ismét a golyót részesítette előnyben, többször is hosszasan időzött itt. Fenyőrigóék is folyamatosan riogatják egymást és minden más madarat a kertben. Hallottam délután az őszapókat is, de nem jöttek közel, pedig az a 8-10 madár ideszokhatna, amiket a hónap elején láttam.
Ma fakopáncsék voltak igazán toppon, volt hogy ketten is ugyanazon fán dolgoztak.
november 14.
Ma alig voltunk itthon, a két pohár napraforgómagon kívül, amit az etetőre kiraktam, említésre méltó nem akadt. Talán csak, hogy egyre több a széncinege, volt, hogy 4 az etetőn volt 5-6 a tamariska fán, de a som bokron is várakoztak.
november 13.
Vettem még cinkegolyót meg 5 kg napraforgót, míg nem készül el a nagyobb etető, elég lesz. Érdekes módon a kékcinege ma nem a golyóra, hanem az etetőre jött, de éppen nem volt a fényképező kéznél.
Ma új faj az etetőn nem járt, viszont a diófán 4 csízt hallgattam,fotóztam (ez utóbbit csak próbáltam).
november 12.
No a mai nap aztán igazi (persze csak a 3 napja indult megfigyeléseim szempontjából) kavalkád volt. Kezdődött egy bátortalan kékcinegével, ami végre a tegnap vásárolt cinkegolyóra csapott le. Sikerült elég gyatra fényképen is megörökíteni:
A következő nagy felfedezés, egy elég riasztó hangú nagy madár megfigyelése volt. Nagy madár, persze, a már három napja figyelt énekesekhez képes. S nem is egy madár, hanem mindjárt 3. Először a szajkót kerestem, mert leginkább az ő hangjára hasonlított, de sehol nem láttam a kék szárnytollakat. Viszont a diófa ágán ott terpeszkedett:
még soha nem láttam őket, de a gyanús begy-mintázat alapján valamilyen rigónak gondoltam. Fenyőrigó. Sokáig időztek hol a kertben, hol a szomszéd cseresznyefáján, hol a másik szomszéd diófáján.
De még mindig nem volt vége a napi rácsodálkozásoknak, mert bemerészkedett a zöldike az etetőre.
Végre.
november 11.
Nincs nagy változás, járnak rendszeresen verébék és cinegéék, viszonylag rendszeres időközönként. A szomszéd fenyőfán láttam zöldikét, remélem idemerészkedik. Már korábban is feltűnt, de a kertben még nem láttam.
november 10.
Már vártam, hogy újra beinduljon az etető, van még az elmúlt télről egy kevéske vegyes mag, előbb azt tettem ki. A szokásos kép fogadott, két három újratöltés után, jóformán csak a napraforgó és a mogyoró darabok fogytak el, a búza és a köles maradt az etető alján. ez tavaly is így volt, igazán csak a verebek pusztítják a maradékot, de abban meg nincs köszönet, több van az etető alatt, mint marad benne. Hosszasan figyeltem a verébéket, egy szem búza a csőrbe, három szerte szanaszét az etető mellé. Kicsit később azért javítottak valamit a helyzeten, mert a következő csapat, takarított az etető alatt. 6-8 veréb jár rendszeresen és 8-10 széncinege.