november 22.

Ma kicsit hosszabban figyelhettem az etetőket, illetve a madarakat. Az első, reggeli kávézásom közben nem a megszokott „veréb” falatozott az etetőn. Mire a távcsövem előkerült, a madárka elszállt. A széncinegék jöttek rendületlenül, néha egy-egy kékcinege is. A második kávénál már elővigyázatosabb voltam, óvatosan derítettem fel az etetőt. Sikerült, újabb madárfajt jegyezhetek fel: fenyőpinty (Fringilla montifringilla) (szerencsére sokáig időzött, készítettem pár fotót is, de „doku-felvételnek is csak kis jóindulattal nevezhető).

Ezen felbuzdulva,a műhely ablakba  tettem át a székhelyemet, remélve, hogy ismét jelentkezik. Közel egy órát tettem-vettem a műhelyben, fél szemmel az ablakot bámulva.

Hamarosan zöldike közelített óvatosan, ágról ágra billegve, rövid étkezés után tovaszállt. Széncinegék, vagy 20an, házi és mezei verebek legalább annyian fél percnél tovább soha nem hagyták üresen az etetőt és közvetlen környékét. Külön öröm volt, hogy végre megnyugodhattam, nem csak egy kékcinege él a környéken, mert végre előbb csak kettő aztán három is eszegetett egy időben az etetőről.

november 21.
Ma csupán az etetés volt a dolgom, meglepő, hogy milyen gyakran kell feltöltenem az etetőt. Családi látogatás közben fotóztam:

november 17.

november 15.
A kékcinege ma ismét a golyót részesítette előnyben, többször is hosszasan időzött itt. Fenyőrigóék is folyamatosan riogatják egymást és minden más madarat a kertben. Hallottam délután az őszapókat is, de nem jöttek közel, pedig az a 8-10 madár ideszokhatna, amiket a hónap elején láttam.
Ma fakopáncsék voltak igazán toppon, volt hogy ketten is ugyanazon fán dolgoztak.

november 14.
Ma alig voltunk itthon, a két pohár napraforgómagon kívül, amit az etetőre kiraktam, említésre méltó nem akadt. Talán csak, hogy egyre több a széncinege, volt, hogy 4 az etetőn volt 5-6 a tamariska fán, de a som bokron is várakoztak.

november 13.
Vettem még cinkegolyót meg 5 kg napraforgót, míg nem készül el a nagyobb etető, elég lesz. Érdekes módon a kékcinege ma nem a golyóra, hanem az etetőre jött, de éppen nem volt a fényképező kéznél.
Ma új faj az etetőn nem járt, viszont a diófán 4 csízt hallgattam,fotóztam (ez utóbbit csak próbáltam).



november 12.

No a mai nap aztán igazi (persze csak a 3 napja indult megfigyeléseim szempontjából) kavalkád volt. Kezdődött egy bátortalan kékcinegével, ami végre a tegnap vásárolt cinkegolyóra csapott le. Sikerült elég gyatra fényképen is megörökíteni:

A következő nagy felfedezés, egy elég riasztó hangú nagy madár megfigyelése volt. Nagy madár, persze, a már három napja figyelt énekesekhez képes. S nem is egy madár, hanem mindjárt 3. Először a szajkót kerestem, mert leginkább az ő hangjára hasonlított, de sehol nem láttam a kék szárnytollakat. Viszont a diófa ágán ott terpeszkedett:



még soha nem láttam őket, de a gyanús begy-mintázat alapján valamilyen rigónak gondoltam. Fenyőrigó. Sokáig időztek hol a kertben, hol a szomszéd cseresznyefáján, hol a másik szomszéd diófáján.
De még mindig nem volt vége a napi rácsodálkozásoknak, mert bemerészkedett a zöldike az etetőre.

Végre.

november 11.

Nincs nagy változás, járnak rendszeresen verébék és cinegéék, viszonylag rendszeres időközönként. A szomszéd fenyőfán láttam zöldikét, remélem idemerészkedik. Már korábban is feltűnt, de a kertben még nem láttam.


november 10.

Már vártam, hogy újra beinduljon az etető, van még az elmúlt télről egy kevéske vegyes mag, előbb azt tettem ki. A szokásos kép fogadott, két három újratöltés után, jóformán csak a napraforgó és a mogyoró darabok fogytak el, a búza és a köles maradt az etető alján. ez tavaly is így volt, igazán csak a verebek pusztítják a maradékot, de abban meg nincs köszönet, több van az etető alatt, mint marad benne. Hosszasan figyeltem a verébéket, egy szem búza a csőrbe, három szerte szanaszét az etető mellé. Kicsit később azért javítottak valamit a helyzeten, mert a következő csapat, takarított az etető alatt. 6-8 veréb jár rendszeresen és 8-10 széncinege.