november 22.

Ma kicsit hosszabban figyelhettem az etetőket, illetve a madarakat. Az első, reggeli kávézásom közben nem a megszokott „veréb” falatozott az etetőn. Mire a távcsövem előkerült, a madárka elszállt. A széncinegék jöttek rendületlenül, néha egy-egy kékcinege is. A második kávénál már elővigyázatosabb voltam, óvatosan derítettem fel az etetőt. Sikerült, újabb madárfajt jegyezhetek fel: fenyőpinty (Fringilla montifringilla) (szerencsére sokáig időzött, készítettem pár fotót is, de „doku-felvételnek is csak kis jóindulattal nevezhető).

Ezen felbuzdulva,a műhely ablakba  tettem át a székhelyemet, remélve, hogy ismét jelentkezik. Közel egy órát tettem-vettem a műhelyben, fél szemmel az ablakot bámulva.

Hamarosan zöldike közelített óvatosan, ágról ágra billegve, rövid étkezés után tovaszállt. Széncinegék, vagy 20an, házi és mezei verebek legalább annyian fél percnél tovább soha nem hagyták üresen az etetőt és közvetlen környékét. Külön öröm volt, hogy végre megnyugodhattam, nem csak egy kékcinege él a környéken, mert végre előbb csak kettő aztán három is eszegetett egy időben az etetőről.

november 21.
Ma csupán az etetés volt a dolgom, meglepő, hogy milyen gyakran kell feltöltenem az etetőt. Családi látogatás közben fotóztam:

november 17.